Bástya elvtárs és a büdös zsidók
Olvasom az indexen, hogy a fülkeforradalom újabb hihetetlen magasságokba ért, a rossebb tudja pontosan a különféle szférákat, példának okáért azt, hogy a sztratoszfére felett mi van, vagy mi nincs. De ottan jár már, baszki, szabad szemmel alig látszik...
Bástya elvtárs szakdolgozatai
Ha bottal ütnének, akkor se tudnám megmondani, mik voltak az eddigi szakdolgozataim - szám szerint kettő - címei. Egy szakdolgozatnak, ugye eleve jó hosszú, tekervényes címe van, nem egy esetben a tanszék határozza meg - a mi időnkben így volt, példának okáért, a címet és a témát is. Persze konzultált a diákkal, de a cím az akkor se a jelölt szellemi terméke. De ez még, ugye, nem plágium.
Néhány gondolat a BKV gyilkosságról...
A fiam - elmondása szerint - látta a balesetet, és egyike volt azoknak, akik mobilon a mentőket tárcsázták. Ez utóbbira büszke vagyok, az alma jó helyre esett...
A segítség azonban késve érkezett, a fiatalember a helyszínen meghalt.
Győri enyhítés...
Magam azok közé tartoztam, akik rosszallóan figyelték, hogy a Cozma gyilkosság kapcsán (is) a derék magyar jogvédők ismét a "szegíny cigány" lemezt vették elő, amikor az első fokú bíróság Raffael Sándort és Németh Győzőt életfogytiglani, Sztojka Ivánt pedig 20 év börtönre ítélte.
Bástya elvtárs és az „ex-Gyurcsányista banda”...
Nézem a tévét, van-e valami nézhető... Váltogatom a csatornákat, és az egyiken meglátom a köztársasági elnökünket, amint éppen újságírókkal beszélget...
Ideiglenes, a köztársasági elnök, de most, hogy a „Schnitt” Pál helye megüresedett, bizony, az alkotmány értelmében ő az elnök. Ha ideiglenesen is, de az.
Suttyó tempó.
Bencsik András mondta ezt, az ECHO tévében, Demján Sándorra vonatkoztatva.
Illetve csak mondta volna, mert hogy a nívós és kiegyenlített tájékoztatás éllovasának számító ECHO nevet viselő "televízió" - Széles Gábor "vállalkozó" személyes médiuma ezt nem engedte adásba...
Szőke nő, diplomával és CD-vel...
Itt nem részletezendő okok miatt olykor előfordul, hogy diploma előtt álló leánygyermek édesapja nagy nehezen, nem kevés cirkusz, könny és szenvedés után valahogy csak elkészült szakdolgozattal a kezében lévő egy pendrájvon ott áll hajnalban a Baross utcában egy non-stop diplomakötő műhely alagsori helyiségében, és vár a sorára. Mellette az ő édes leánya, a szakdolgozat szülőanyja, ehhez képest majdan, ha lesznek, az unokák már nem jelenthetnek gondot. Mindegy, van még pár óra a leadásig, és milyen jó, hogy van ez az élelmes vállalkozás, amely a diploma leadási határidő előtti éjszaka non-stop nyitva tart. Ösmerheti a diákok lélektanát...
Orbán Viktor virágai
Képzeljük magunk elé Vanek B. Eduárdot, P. Howard méltán népszerű hősét, amint a Szahara poklában, a déli forróságban a homokdűnék között kijelenti, hogy uraim, nézzenek körül, és csodálják ezt a kies tájat, élvezzék a madarak csicsergését, sétáljanak a fák hűs árnyékában vagy heverjenek le a harmattól még hűvös zöldellő gyepre… Verdier őrmester azt hiszem rögvest bebizonyítaná, hogy méltatlanul nevezte őt Gorcsev Iván holmi kabócának, oroszlán ő, vadmacska, akinek ordítása igen csak messzire hallik. Talán – és itt egy pillanatra lebegtessük meg gondolatmenetünk tárgyát – egészen a The Washington Postig...
Bástya elvtárs és a Schmitt-kalapács
A Schmitt-kalapács ma lesújtott... Természetesen, mint mindig és mindenben, most is szereptévesztésben tette ezt, hiszen a Schmidt kalapács feladata éppen a beton szilárdságának roncsolás mentes vizsgálata volna. Tudományos dolgok ezek, felesleges mélyebben belemenni, mert még arról a szerencsétlen statikai mérőműszerről is kiderül, hogy utánzat, vagy mi.
Emberi (?) sorsok...
Az alábbi részleteket magánbeszélgetésekből, levelekből idézem, sok esetben közel szó szerint hangzottak el, állást kereső vagy állásukat a közelmúltban elveszítő emberek elkeseredett mondatai ezek, vagy olyanoké, akik, miután itthon nem lelték, külföldön keresték a boldogulásukat. A személyükre utaló mondatokat, neveket természetesen kihagytam vagy megváltoztattam. Az állástalanok zöme az elmúlt fél évben veszítette el az állását, többen közülük nem első alkalommal.
Uniós kétségeim
A nem kevéssé groteszk szabadságharc és gerillaháború közepette a kormánnyal szembenálló erők finoman szólva is nem csupán megmosolyogják az Unióval hadakozó Viktor vitézt, hanem - ezt olykor személyesen is tapasztalom -, szinte kárörvendenek, milyen jó is nekünk az, ami rossz...
Természetesen ez régi nemzeti sajátosságunk, a szoclib évek alatt az orbánfik ejakulálták teli örömükben a jobboldali sajtót, ha és amennyiben az Unió valamiben elmarasztalta hazánkat, esetleg valamilyen gazdasági mutató romlott, és nem kevés fáradozásukba telt, hogy ezen a helyzeten hathatós közbenjárásukkal tovább rontsanak.
Bástya elvtárs és a kettős mérce
A nemzetközi bridzsversenyeken alkalmazzák, ha jól vagyok informálva, azt a lebonyolítási gyakorlatot, hogy amilyen lapot kapnak a küzdő felek az egyik asztalnál, csapattagjaik a másiknál is ugyanazt kapják, csak fordított elosztásban. Így aztán a vakszerencse kiiktatható a játékból, és az a jobb csapat, amelyik jobb eredményt ér el ugyanabból a lapjárásból.
Mindezek a gondolatok egy friss hír kapcsán fogalmazódtak meg bennem. Kertész Ákos emigrált, és e tette ismét ráirányította a figyelmet az Amerikai Népszavában tavaly megjelent, meglehetősen szerencsétlen mondataira.
Nagybudapestet
Tartozzon össze, ami összenőtt…
Tulajdonképpen meglep, hogy a főváros folyamatos csődhelyzete, két évtizede tartó pusztulása, a közszolgáltatási és közlekedési infrastruktúra katasztrofális helyzete senkiben sem vetette fel azt az alapvető, és kézenfekvő megoldást, ami – ha nem is örökre, de viszonylag hosszabb távra – megoldást kínálhat a legalapvetőbb problémákra.
Miről is van szó? A politikában használták talán először azt a kifejezést, hogy „összenő ami összetartozik”. A főváros esetében pont fordítva történt. Ami az évtizedek során összenőtt, az nem tartozik egybe.
Bástya elvtárs és a „büdös kurva anyád”...
Nézem a híradót. Bírósági tárgyalásról tudósít. Néhány derék honfitársunk, hogy valami haragosukat megleckéztessék, kézigránátot dobott a házukba. A gránát - hallhatjuk a híradó tudósításában - a szobában, egész pontosan a kanapén robbant, ott, ahol a szülők éppen TV-t néztek. Darabokra tépte őket a detonáció....
A közelben tartózkodó gyerekeik „megúszták” sérülésekkel. Már ha az „megúszás”, ha a szülök a szemük láttára robbannak fel. Ezért súlyos börtönbüntetést, egyikük életfogytiglant kapott. Harminc évig nem szabadulhat. A bírónő pedig, az ítéletben - így a tudósítás - percekig sorolta az áldozatok sérüléseit...
Bástya elvtárs és a számháború
Ösmételten elkezdődött a számháború, hogy most akkor a fasiszták voltak nagyobb gazemberek, vagy a kommunisták.
Egyesek megszállott módon védik a "jó ügy" érdekében ha kell, akár a kommunizmust is, Sztálin apót jóságos bácsinak állítják be, aki a Gulágon tejjel-mézzel folyó Kánaánt valósított meg, csupán azért, mert hogy a zsidókat a fasiszták bántották - olvashatjuk...
Sokadszor fejtem ki, a gyomrom forog attól, amikor a halálos áldozatok kapcsán méricskélik, kit kell és szabad jobban sajnálni és ki az a fő gonosz, akit gyűlölni kell és ki az, akit gyűlölni szabad. Természetesen megértem, hogy ha valaki érintett egy történelmi kataklizmában, akkor elsősorban az fáj neki, de a fenébe már, ha valaki állítólag még szakmabeli is, akkor próbálja meg a történelmet objektíven kezelni.
Jelenésünk könyve
Az alábbiakban némi számmisztikáról lesz szó, zömében hatosokról és kilencesekről, de aki némi pajzán indíttatástól vezérelve e helyütt a hatvankilences formációra gondol, és rögvest a Káma-Szutrát kezdené keresgélni a könyvespolcon, azt annak ellenére ki kell ábrándítanom, hogy a hatos latinul kétségtelenül a sex-et jelenti...
Homályosan, de emlékszem az első választásra. Nagymamámmal mentem a szavazókörbe, nagyon be volt szegény csinálva, abban az időben komolyan vették a szavazást, nem a polgárok - alattvalók, hanem a hatalom. Ha kellett, és kellett, hát házhoz mentek a voksért. És mert a hatalom láthatóan komolyan vette, hát az alattvalók is komolyan vették. Nem szerette akkoriban senki se, ha a hatalom csenget az ajtó előtt. Mi a bizonyság, hogy tényleg csak a voksért jöttek? Korábban nem érték be ennyivel... És az én nagymamám igazán kiváló alattvaló volt, mint általában sorstársai, két világháború és pontosan nem meghatározható számosságú forradalom túlélői nem ismerték a tréfát. És tudták, pontosan, hogy a hatalom se. Mert érteni lehet, hogy értették a mókát, de tűrni, azt meg nem tűrték...
Bástya elvtárs és a szerenád
Na kérem, aki eddig úgy gondolta, hogy az államadósság csökkentésére fordított ember feletti erőfeszítések ellenére bedől a magyar költségvetés, az most aztán jól pofára esett. Mostanság ugyanis csupa biztató dolgokat hallani az államháztartás boszorkánykonyhájából.
Negyvenhetesek
Hanyas vagy? - kérdezte Nagy-Bandó, hajdanán. Negyvenhetes... - volt a válasz. Hát a humorista, akkor, a negyvenhéttel, tényleg viccelt. De ma, a mai negyvenhetesek?
Régi mániám, hogy a politika küzdőterére valamilyen megmagyarázhatatlan módon elmebetegeket szabadítottak - nyilván a New-York-Tel Aviv tengely bűne ez is, naná, hogy a zsidók nyakig benne lehetnek. Meg a kommunisták, meg az IMF, nyilván, a puccsisták.
Úri huncutkodások
(Quod licet lovi non licet bovi)
Vicces kedvükben vannak az urak a jóléti Magyarországon, tudják, ahol éppen most az elrugaszkodás évét próbáljuk átvészelni, több-kevesebb -egyelőre kevesebb - sikerrel.
De hát, mint tudjuk, a jókedv, móka, kacagás az fontos dolog, példának okáért az én hajdanvolt munkahelyemen is jókedvre, mókára, kacagásra invitált az új Fideszes főnök bennünket, hogy aztán nem sokkal később valamennyiünket az utcára tegyen. Ilyenek ezek az urak, szeretnek viccőni.
Bástya elvtárs és az útdíj
Nem tudom, mennyire hiteles az Index tájékoztatása. Mondjuk a királyi rádió reggeli műsorában nem szóltak róla, de vessenek meg érte, számomra ez nem releváns.
Szóval, Tarlós elftárs úgy gondolja, hogy a gépkocsi-tulajdonosok fizessenek havi 10 ezer forint útdíjat, hogy a BKV-t megtámogathassák...
Bazmeg, Pista, ezt komolyan goindoltad, vagy már a Matolcsy-féle elmebaj jelei köszönnek vissza rajtad is? Mondjuk e sorok írója 3 hónapja gyakorlatilag nem használja a 8 éves koreai autóját, mert hogy nincs neki énze benzinre (se). Azért kötelező biztosítást kell kötni rá, 30 %-os adóval megfejelve. És akkor legyen útdíj, vagy mi a lófütty?
Bástya elvtárs és a büdös zsidók, : 24. A vezetők kinevezése a politikában bizalmi pozició mindenhol a... »